Pasziánsz kolostor

Rendelhető, raktáron Szállítási idő munkanap A hatvanéves, korai Alzheimer-kórral diagnosztizált Adrià Ardèvol megvizsgálja az életét, mielőtt sorra elveszítené az emlékeit.

Felidézi gyermekéveit, amikor a tehetős családja pasziánsz kolostor gondjaira bízta a nevelését. Anyjára gondol, a visszafogott, hideg, gyakorlatias asszonyra, és a titokzatos apjára, akinek erőszakos halála miatt örökös bűntudatot érez.

A család régiségboltja az egész világot jelentette a kis Adrià számára.

E világ középpontjában a legértékesebb kincs az a Storioni hegedű, melynek tokja egy évekkel korábbi, rejtélyes bűneset nyomait hordozta. Adrià gyermekkora megválaszolatlan kérdésekkel és pasziánsszal, szeretetlenségben telik.

Hogy kerültem e Párizstól gyorsvonaton is tizennégy óra távolságnyira levő, isten háta mögötti breton faluba? A franciák iránt érzett rajongásomnak volt ez is bizonyára egyik következménye. A világháború előtti évtizedben szenvedélyünkké vált valósággal, hogy a francia irodalom pasziánsz kolostor egyáltalában Franciaország kultuszában mindig újabb és újabb területeket fedezzünk fel. Magyar íróknak és művészeknek e háború előtti franciaimádatára, annak okaira érdemes volna egyszer részletesebben kitérni.

Történelmet és nyelveket tanul az apja kedvéért, hegedülni az anyja kedvéért. Amikor egy baleset véget vet apja életének, Adrià világa megtelik bűntudattal, titkokkal és kétségekkel.

Visszaemlékezése pedig egészen távolra visz: a késő pasziánsz kolostor kolostorok világától a náci koncentrációs táborokon át egészen a huszadik századi Kongóig.

Jaume Cabré magával ragadó regényét, mely ben látott napvilágot, számos fontos irodalmi díjjal tüntették ki, és eddig több mint húsz nyelvre fordították. Jaume Cabré — katalán író és filológus.

Regényeket, novellákat, esszéket, színdarabot és forgatókönyveket is írt. Az Én vétkem a tizedik, magyarul az ötödik regénye. Talán ha megcsókolom, megmenekült volna.

És azt hiszem, egészen halkan még hozzátette, ha egyáltalán megérdemelte volna. De ezt biztosan csak képzeltem.

Mivel nem értettem anyát, bezárkóztam a rendetlen szobámba, magamhoz szorítottam a mentőautót, amit a Pasziánsz kolostor hozott, leültem az ágyra, és sírva fakadtam, de csak csöndesen, mert otthon mindig mindent csöndesen kellett csinálni, mivel apa vagy kéziratokat tanulmányozott, vagy olvasott, vagy meghalt.