A platyhelminthes állatok jellemzői, Állatok | Állatvilág-wiki | Fandom

Állatok | Állatvilág-wiki | Fandom

Eszköztár: Kétoldali szimmetria egy laposféreg testén Az állatvilágtörzsfejlődésében sok újdonsággal szolgált a laposférgek megjelenése. Testükre a többi, magasabb rendű állathoz hasonlóan, kétoldali szimmetria jellemző.

Ez azt jelenti, hogy a test csak egyetlen, a hossztengelyén átfektetett síkra szimmetrikus, vagyis a jobb és a bal oldali testfelük egymás tükörképei. Elkülönül a háti és a hasi oldal, valamint a feji és a farki vég. A kétoldali szimmetria számos előnnyel és következménnyel jár.

Laposférgek kültakarója és mozgása

Az állat a feji vége irányában mozog, ezért a környezet új ingerei ott érik a szervezetet. Az elkülönült feji végen található az érzékszervek többsége, ezek fogják fel a külső ingereket.

A laposférgekfején például egyszerű fényérzékelő szerv és szaglószerv is van. A kívülről érkező hatásokat feldolgozó idegsejtek is a fejtájékon tömörülnek.

Enterocoelomata hármas testüregűek csoportokba lehet tagolni. Ezen csoportok közül az Enterocoelomata közel azonos tartalmú az újszájúak Deuterostomia fogalmával, de ide tartoznak még a Pörgekarúak BrachiopodaMohaállatok BryozoaCsöves tapogatósok Phoronida is. Az Eucoelomata az ősszájúak egy részének felel meg, Puhatestűeket Molluscaelő-gyűrűsférgeket Gephyrea és a szelvényeseket Articulata foglalja magában.

A laposférgekrediffúz légzés jellemző, tehát az oxigén felvétele és a szén-dioxid leadása a testfalon keresztül történik. Laposférgek idegrendszere és érzékszervei Laposféreg idegrendszere Az idegsejtek a test feji végéncsoportosulnak, két a platyhelminthes állatok jellemzői alkotva.

Állatrendszertan

Az idegrendszer tehát már nem hálózatos, hanem központosult. Az ilyen típusú idegrendszert, amelyben az idegsejtekdúcokbacsoportosulnak, dúcidegrendszernek nevezzük. A dúcok képezik a központi idegrendszert, a belőlük eredő idegsejtnyúlványok pedig a környéki idegrendszert. A központosult idegrendszer sokkal hatékonyabb szabályozást tesz lehetővé, mint a hálózatos.

A fejen például egyszerű fényérzékelő szerv és szaglószerv is van. Laposférgek kültakarója és mozgása Örvényféreg A laposférgekbőrizomtömlővel mozognak.

A bőrizomtömlőt a a platyhelminthes állatok jellemzői összefüggő simaizomrétegek alkotják.

Laposférgek idegrendszere és érzékszervei

Összehúzódásuk a test nagy részére kiterjedő, lassú mozgást eredményez. Ha a keresztirányú izomzat húzódik össze, akkor a testelvékonyodik és megnyúlik.

FSc Biology Book1, CH 10, LEC 8: Phylum Platyhelminthes

Ha az állat egyik oldalán a hosszirányú izmokösszehúzódnak, akkor ott megrövidül a test. Ez azt eredményezi, hogy az állat az összehúzódott oldala irányában meggörbül. Laposférgek táplálkozása Tápcsatornájuk két részre, elő- és középbélre tagolódik.

Az előbél segítségével fölvett táplálék a középbélbe kerül. A középbél mirigysejtjeiemésztőnedveket termelnek és juttatnak a bélbe. Más sejtek az előemésztett táplálékotendocitózissal felveszik és sejten belül megemésztik. Ezeknél az állatoknál a sejten kívüli emésztés már lényegesebb szerepet játszik, mint a csalánozóknál.

A középbél gazdagon elágazik, ez biztosítja, hogy a tápanyagok a test minden részébe eljussanak. A táplálékemészthetetlen anyagait az állat a szájnyílásán keresztül távolítja el.

Állatok – Wikipédia

A laposférgek nagy része ragadozó, ilyenek például az örvényférgek. Számos élősködő fajt is ismerünk. Ezek közé tartoznak az emberközépbelében megtelepedő galandférgek.

Laposférgek kiválasztása A szervezet számára fölösleges bomlástermékek a sejtek közötti folyadéktérbe kerülnek. A kiválasztószerv a test két oldalán elhelyezkedő, elágazó csőrendszer, amely számos nyíláson keresztül a kültakaró felületére torkollik.

A testfolyadékból a kiválasztandó anyagok a csöveküregeibe kerülnek, majd onnan a test felületére jutnak. Az ilyen típusú kiválasztószervetelővesécskének nevezzük. Laposféreg kiválasztószerve Örvényférgek osztálya Örvényféreg A laposférgek törzsének két legismertebb osztálya az örvényférgek és a galandférgek.

Ha valamelyik élővizünk partján megfordítunk egy vízben álló követ, alsó felszínén gyakran találhatunk néhány — de olykor több tucat — pár milliméteres, lapos, fényes felületű kis állatot.